Tájkép – a környezet művészi ábrázolása

A tájkép szó hallatán lehet, elsőre mindenkinek egy unalmas pusztaság jut eszébe, pedig egy jó tájkép igazán szép, sőt lélegzetelállító vagy jó komponálással akár izgalmas is lehet. Ehhez nem árt ismerni azokat a trükköket, amivel ez a hatás elérhető.

Mi is a tájkép?

Minden, ami a külvilágban található, az a táj részét képezi. Tehát nem csak a síkság vagy hegyek ábrázolására korlátozódik egy tájkép témája. Minden, a természetben jelenlévő tárgy a részét képezheti, lehet ez egy épület vagy épületek sorozata, vagy bármilyen ember alkotta tárgy. Lehet állat vagy állatok csoportja, sőt egy tájképen emberek elhelyezése is lehetséges – aminek a kompozíció szempontjából is fontos szerepe lehet.

Fontos kérdés! Hol készüljön a tájkép?

A tájképet készítheted a szabadban, élőben – de készítheted otthon is, a szabadban készített vázlat alapján vagy akár fotóról is.

A szabadban rajzolásnak megvan a maga varázsa. Itt viszont számolni kell az időjárási tényezőkkel, valamint az eszközök problémájával. Egy olajfestmény elkészítéséhez igen komoly felszerelést kell vinni, azonban garantáltan felejthetetlen élmény, aki csak egyszer is kipróbálja. Természetesen az is elég lehet az elején, ha fogod a vázlatfüzeted, a tolltartód és ceruzarajzot készítesz a természet lágy ölén. Hidd el, igazi kikapcsolódás lesz!

 

Néhány fontos dolog, amit érdemes ismerni tájkép készítéséhez:

A tájképnél kulcsfontosságú a tér érzékeltetése. Mivel érthetjük el ezt?

Természetesen, a perspektivikus ábrázolással.

Ismerd meg a perspektíva alapjait cikkünkből! >>

Amire szükséged lesz: vonal-, levegő- és színperspektíva

A vonalperspektíva lényege, hogy a tér szerkezetét meghatározó vonalak egymáshoz közelednek és egy közös pontba futnak (enyészpont). A térhatás érzékeltetése miatt a képen ábrázolt tárgyak mérte is változik. A közelebbi elemek nagyobbnak, a távolabbiak kisebbnek látszanak.

Elő a ceruzával, gyakorolj! >>

Egy iránypontos perspektíva

Forrás: youtube

A levegőperspektíva, valós megfigyeléseken alapszik. A távoli tárgyak homályosabbnak látszanak, kevesebb a tónusbeli kontraszt (sötét-világos). A színek tompulnak, egyre hűvösebbek, egyre kékebbek lesznek, minél távolabb vannak. Például az előtérben álló fák törzsét sötétebben kell ábrázolnunk, mint a kép távoli pontján álló fáét. Ellenkező esetben a képen érzékelni fogjuk, hogy valami nem stimmel.

Természetesen egyetlen szín használatakor is érzékeltethetjük ezt a perspektívát, pl. ceruzarajz esetén. Lényeg, hogy a távoli tárgyak egyre elmosódottabbak, egyre halványabbak legyenek.

A színhatáson alapul a tér síkban való ábrázolásának egy másik technikája, a színperspektíva. Lényege, hogy szemünk a meleg, vöröses színeket közelebbinek, míg a hűvös színeket távolabbinak érzékeli.

Tudj meg többet a színekről és egymásra hatásukról, ITT! >>

Itt érdemes megemlíteni a kontrasztot, ami a kép dinamikája miatt lényeges. Ez is segít abban, hogy a tájkép ne váljon unalmassá. Természetesen itt sem kell kétségbe esni, ha csak egy színnel dolgozol, hiszen nem csak a színek, hanem a formák kontrasztja is mozgalmassá teheti a tájképet. Ne feledd, a legegyszerűbb eszközzel is készülhet igazi alkotás!

Elég csak arra gondolni, hogy a kép egyszerű eleme, maga a vonal is rengeteg jelentést hordoz magában vagy éppen hangulatot kelt. A felfelé tartó vonalhoz pl. pozitív gondolatokat, a lefelé irányuló pedig szomorúságot, lehangoltságot társítunk. Az egymást metsző, egyenlő hosszúságú vonalak, nyugalmat, rendet sugároznak. Egy egyszerű hullámvonal, pedig képes izgalmat kelteni. Tehát érdemes egyetlen szín használatával is belevágni a tájkép készítésébe, hiszen a szépség, a drámai hatás nem csak színek megjelenítésével érhető el.

A tájkép kompozíciója

Tájképet készíteni nem is annyira egyszerű, mint elsőre gondolnánk. Sok esetben, ugyanis a tájkép unalmassá válik, ami a kompozíció szegénységéből adódik. Tehát érdemes az elején jól megtervezni a képet, hogy tájból ábrázolt képkivágás érdekes legyen.

A tökéletes kompozícióhoz megtalálásához képkeresőnek használhatod a kezed vagy készíthetsz egyszerű eszközt is hozzá. Vágj négyszögletes nyílást egy lapba, ami segít meglátni, hogyan érdemes megkomponálnod a képet. A lapot közelítheted, távolíthatod, forgathatod, így egyszerűbb eldönteni a táj mely részleteit jelenítsd meg a képen és mi legyen a középpontban.

Mitől lesz jó egy tájkép?

Leginkább attól, ha a néző úgy érzi, legszívesebben a helyszínen lenne, belépne a képbe. Ebben segítségünkre lehet, ha a tájképnek van középpontja, amire a tekintet irányul.

Hogyan irányítsuk a tájképen a tekintetet?

A tájkép készítése során figyelni kell arra, hogy legyen valami, ami vezeti a néző tekintetét. Kell olyan elem vagy irány (pl. vonalperspektíva), ami befelé, a kép középpontja felé irányítja a figyelmet. Az átlós vonalak, például jól vezetik a tekintetet. A tájképrajzolásnál bőven találunk erre természetes eszközöket, a középpont felé futó, rövidülő szántóföld barázdái, egy virágos kert ágyásai vagy egy fasor.

Sokszor használt és legegyszerűbb módja, a tájkép előteréből befelé vezető út, akár kanyargós is lehet. Ezzel a trükkel biztosan a megfelelő helyre irányítjuk a figyelmet. Másik bevett módszer a figyelem irányítására, ha embereket helyezünk a térbe. Mivel az emberi alak is vonzza a tekintetet.

Természetesen egy tájképnél, ha az elején jól komponáltuk meg a képet, ezek a vizuális elemek, már egyébként is a kép részét képezik, ezért csak jól és hangsúlyosan kell őket megjeleníteni.

A tér nagyságának érzékeltetésére szolgálhat az alakok, emberek, állatok, épületek ábrázolása. A kisebb alakok segítségével elérhetjük, hogy a környező tér monumentális méreteit érzékeltessük.

Végzősünk – Iván Gabriella festményén a kanyargó víz vezeti a tekintetet.

Végzősünk – Szakács Móni rajzán, a lépcső vezeti a tekintet a képen. Jól látszódik, hogy az előtér kontrasztosabb, a fűszálak színe erősebb, a vonalak élesebbek, míg a távolban lévő fű halványabb, homályosabb – ezzel is érzékeltetve a térhatást. Tehát egyetlen színnel és „csupán” egy ceruzával is tökéletesen megvalósítható a tér érzékeltetése. Sőt a különleges nézőpont miatt, a kép látványos, érdekes. Tekintetünk alulról felfele van irányítva – mintegy szeretnénk elérni a célt, a világítótornyot. A fűszálak irányának ábrázolása is fontos, ez visz egy kis dinamikát a képbe – mintha kicsit fújna a szél.

További képek Végzőseinktől, ITT >>

 

Mire figyelj tájkép készítésekor?

Az előtér megrajzolására. A kép ezen része van legközelebb hozzánk, ez élesebb és részletesen kell kidolgozni, de semmiképp ne legyen annyira hangsúlyos, hogy elvonja a figyelmet a kép középpontjáról. Ugyanolyan hangsúlyos sem lehet, hiszen az zavart fog kelteni a képen. Tehát ügyelni kell a kép egyensúlyára és középpont hangsúlyára!

Természetesen ezek az információk csupán mankók a tájkép készítéséhez, azonban mégse akarjuk ezeket direkt, a képre ráerőltetve használni. A tájkép mégis attól lesz a legjobb, ha hagyjuk, hogy intuíciónk, a nekünk tetsző táj és a fantáziánk, kreativitásunk vezesse alkotó kezünket. Jó, ha ismeritek és tudatában vagyok a szabályoknak, trükköknek, ami egy jó tájképhez kell, de a legfontosabb, hogy rajzoljatok, fessetek szívből, akkor a hatás biztosan nem marad el!

 

Nemcsak a tájkép, hanem a portrérajzolás is érdekel? Tanuld meg itt a portré rajzolás technikáját!

 

Forrás: tudasbazis.sulinet.hu, hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/terek-ket-dimenzioban, Ivan Zubal: A kép enciklopédiája – a festmény megértése, Hazel Harrison: Művészakadémia

 

INGYENES Online rajztanfolyam!

Fejlesztenéd, frissítenéd rajztudásod?

Kattints és iratkozz fel most!”

 

Remélem érdekesnek találtad a cikket és tudtam segíteni a fejlődésedben! Ha további kérdésed lenne a témával kapcsolatban, vedd fel velünk a kapcsolatot és mi segítünk Neked! Hasznosnak találtad cikkünket? Oszd meg másokkal is, a közösségi oldalon!