Rajzolási technikák 1. rész – Fények, árnyékok és a „Petit Noir”
Egy újabb sorozatot indítok Neked Rajzolási technikák címmel, amiben betekintést kapsz néhány egyszerű és igen hasznos rajzolási trükkbe.
Elárulom, mire érdemes odafigyelned, hogyha valóban élethű rajzokat szeretnél készíteni és mi az, amit el kell kerülnöd ahhoz, hogy valóban olyan arc köszönjön vissza Rád a lapról, amilyen a képen van, mint ahogy az a következő képen is látható.
Ez egy rajz! 😀
A Petit Noir jelentése „kis fekete”, ami nem csupán Coco Chanel kis fekete ruhájánál bizonyult tökéletes választásnak, hanem a rajzodat is káprázatossá teheted vele. Ez a kis fekete megfelelően hangsúlyozza majd a megfelelő részeket a képeden, pillanatok alatt hihetetlenül élethűvé varázsolva azt.
A Rajzolási technikák első részében a rajzodon lévő árnyékokról, csillanásokról, és a szürkékről lesz szó. Majd meglátod, hogy ezek extra fontosak a kifogástalan végeredmény szempontjából. Minden oldal csak arról ír, hogy pontos legyen a körvonal, valamint, hogy milyen eszközökkel árnyékolj. A „Hogyan?”-t viszont már elfelejtik közölni. Én most ebben segítek Neked.
No, vágjunk a közepébe!
Miért fontos a sötét részek árnyékolása?
Sokszor tapasztalom a tanfolyamok során, hogy egyesek félnek a feketétől, a nagyon sötét árnyalatoktól. Ennek azonban minden esetben a kész kép látja kárát, ugyanis nem ugyanaz az arc fog visszanézni a lapról, mint amit szerettünk volna elérni. A sötét tónusokkal alakíthatjuk ki az arcformát, vékonyíthatjuk az orrot, stb.
A másik probléma a fekete nemhasználatával, hogy a kép semmitmondó, unalmas, tehát „szürke” lesz. Hiába tökéletes az összes vonal, hiába van minden hajszál a helyén, ha spórolunk a sötétekkel, csak egy „lapos’ képet fogunk kapni. Íme, egy példa, nézd meg a különbséget:
Ugye mennyit dob rajta egy petit noir?
Ezzel azonban el is érkeztünk a hogyanhoz.
Hogyan tudod élethűbbé tenni a rajzodat a különféle árnyalatok által?
Itt az első titok, hogy sok árnyalatot kell használni. A szürkének minél több változatát használod, annál élettel telibb lesz a portréd, a rajzod. A feketébe hajló, sötét színek mélységet adnak, amíg a világosabb tónusok kiemelik az adott rajzrészletet.
Nézd meg először, hogy a képeden hol vannak feketék és hol, milyen mélységű sötétek helyezkednek el. Ha nincs sok különbség az árnyalatok között, akkor hunyoríts és úgy nézz a képre, jobban előtűnnek a sötétebb részek. Ne félj tőle, ha túl sötét lett, használj radírt.
Mi a helyzet a fehérekkel, azok is fontosak?
Bizony ám! Itt, ha egy dolgot megjegyzel és alkalmazol, máris sokat tettél a rajzodért. Egy hagyományos portrén egyetlen, hangsúlyozom, Egyetlen helyen található teljesen fehér árnyalat, mégpedig a szemben! A szemben szinte kivétel nélkül találunk csillanást és ez az egyetlen fehér pont egy portrén. A többi részen (arcon, orron, homlokon, állon) lévő csillanás mindig halványszürke legyen. Így kiemelheted a szemet és még élőbbé teheted a portréd.
Hogyan különböztesd meg az árnyalatokat?
Amikor elkezdtem rajzolni, nehéz volt megkülönböztetni a különféle árnyalatokat, pedig azt hittem, hogy látom milyen színűek a különböző részletek, mégsem a megfelelő színt vittem fel a lapra. Idővel rájöttem, miért nem sikerült rögtön „belőnöm” az odaillő szürkét. Képzeld, hogy az agyam űzött gonosz kis tréfát velem, tehát egy remek optikai illúzió (érzékcsalódás) áldozatává váltam. Megmutatom:
Jól nézd meg a képet és láthatod, hogy az elem két oldala különböző színű. Igaz?
Szuper. Akkor most tedd középre az ujjad és takard el az őket elválasztó vonalat és árnyékokat. Mit látsz?
Csak nem egyforma színű a két elem? De bizony! És a portrén lévő árnyalatok is így játszanak az agyaddal, ezért nem árt jól megnézni, milyen színt viszel fel. 🙂
Persze nem lehetetlen megkülönböztetni az árnyalatok, csupán gyakorlás kérdése. Azonban a tanfolyamon egy szuper eszközt is kapsz ahhoz, hogy egyszerűen meg tudd különböztetni a különféle árnyalatokat és hogy a megfelelőt vidd fel a lapodra is.
