Valach Mária vagyok, Kondoroson születtem. Egész eddigi életem művészek és művészet között zajlott.
Kezdődött Békéscsaba – Jókai Színház, Budapest – Nemzeti Színház, majd újra Békéscsaba. Mindig a jelmezek területén alkottam. Kipróbáltam magam a jelmeztervezésben és annak kivitelezésében is. Nagy szerelem volt! Nem gondoltam, hogy egyszer ecsetet fogok a kezembe… Azután úgy alakult, hogy nyugdíjas koromra kellett valami boldogsághormon, amit csak valami alkotó munkában tudtam elképzelni. Próbálkoztam álarcok készítésével, kiállítottam is, de nem volt ez irányú érdeklődés, hát abbahagytam. Akkor eszembe jutott, mit mondott Schéner Mihály (Kossuth-díjas festőművész) barátom! “Csak fog meg az ecsetet és hagyd, hogy bugyborékoljon az agyad, és magától el kezd dolgozni a kezed!” Sokáig nem mertem megtenni! Csak néztem és figyeltem a festőművész barátaimat, hogyan dolgoznak. Aztán kíváncsiságból elmentem egy tanfolyamra, Budapestre, a Művészházba, ahol megkaptam az inspirációt a festéshez. Azóta szinte alig van nap, hogy ne nyúljak az ecset vagy a festőkés után. Legtöbbször saját élményeimet viszem vászonra. Úgy érzem megtaláltam az utam nyugdíjas éveimben – férjem, családom, barátaim és mindenki örömére, akiknek tetszenek a munkáim.