Felébredt bennem ismét az a mérhetetlen lelkesedés

“Amikor a szóbeli értékelést “kellett” írni, már kapkodtam, hogy biztos elérjem a vonatom, így szeretném kiegészíteni az ott leírtakat.

Soha nem tanultam rajzolni, csupán az általános iskolai rajzórákon és 2 alkalmas festő művésznél eltöltött szakköri foglalkozáson tulajdoníthattam volna el némi technikát. Bár innen nézve inkább szenvedés volt az, mint lelkes tevékenység.

Egyik helyen sem kaptam támogatást, csak “így, meg úgy nem lehet” jellegű utasításokat. Tanáraim a rajzolástól nem vették el a kedvem, de nem is inspiráltak arra, hogy fejlesszem magam ezen az úton.

Gyermek koromban grafikus szerettem volna lenni, amiről persze sikeresen lebeszéltek szüleim, család tagjaim…később én magam is elfelejtettem álmomat.

40 évesen ismét felébredt a vágy bennem, hogy rajzoljak, így autodidakta haladtam és kifejlesztettem saját stílusomat. Teljesen más ábrázolással dolgozom, mint amit Nálatok tanultam és sokáig nem is vonzott, sőt inkább taszított az, hogy realisztikusan ábrázoljak.

Ennek az elutasításnak az oka most tudatosult bennem. Nem érkezett még el a számomra megfelelő “tanító”, akinek a tudását be tudom fogadni. Túl mélyen belém ivódtak a “nem így kell”, “ne satírozz”, “ne radírozz”, “ne forgasd a lapot”, “nem tudod megcsinálni”, “hogy néz ez ki”, “nem tudsz belőle megélni”, “a művészek mind hülyék és furák”…stb megjegyzések.

Mindez most feloldódott és nagyon örülök annak, hogy Nálatok, Nálad tanulhattam!!!!!

Felébredt bennem ismét az a mérhetetlen lelkesedés, amit anno 35-40 éve éreztem, és ismét vágyom arra, hogy úgy rajzoljak, ahogy akkor elképzeltem, és mindezt átadjam másoknak is.

Köszönöm, hogy összehoztál a papírceruzával és a gyurmaradírral/radírgyurmával … soha nem ismertem őket!

Köszönöm, hogy bátorítottál, hogy szerető, lendületes energetikáddal hozzájárultál ahhoz a sikerélményhez, amit megtapasztalhattam.

A rajzolást nem hagyom abba mindaddig, amíg a ceruzát meg bírom fogni….”

Kecskeméti Dorottya (KeDo)

2015. július 14.