Anya-lánya tanfolyam a Művészházban

Gulyás Annamária és lánya Lorin (9) már több ízben is megtapasztalták, milyen önfeledten alkotni a Művészházban.

Tudd meg, mások hogyan vélekednek édesanyaként és diákként egyaránt a gyermek és felnőtt tanfolyamokról!

Ráadásul Annamari igazán élvezetesen és olykor humorosan osztja meg tapasztalatait Veled. 🙂

Gulyás Annamária és Lorin sikere a tanfolyamokról

“Most, hogy Lorin is, és én is túl vagyunk a fejenként negyedik, nálatok töltött hétvégén, úgy érzem, már van mit megosztani.

Korábban úgy gondoltam, hogy valaki vagy tud rajzolni, pláne festeni, vagy nem.

Ha van némi kézügyességed, akkor több-kevesebb gyakorlással, tanulással, de fejleszthető, de csak a “kapott” maximum szintig.

Lorin nagyon sokat, és felismerhető dolgokat rajzolt, hamar túljutott a pálcika ember szintjén, de valami mindig hiányzott a rajzokról.

Az hamar kiderült, hogy az iskolai rajzórák, főleg az alsó tagozatban, nem fognak sem fejleszteni a tudásán, technikáján, sem pedig valami pluszt adni a lelkesedéséhez, nem fogja bővíteni a látásmódját.

Amikor először olvastam a jobb agyféltekés rajzolásról, őszintén bevallom, újabb úri huncutságnak tartottam, ahol megint fizetünk a nagyjából semmi újért.

Aztán egy volt kollégám a lányaival elvégzett egy ilyen huncutságot. És láttam az előtte-utána rajzaikat.

Egyik ámulatból a másikba, majd Lorint jelentkeztettem.

Féltem, hogy mi lesz a két nappal, mennyire fogja élvezni, vagy unni, mennyire fogja lekötni, érzi-e majd a végén, hogy kapott valami olyat, ami számára értékes, érdekes, és főként, meghagyja-e majd a lelkesedését a rajzolás iránt.

Kicsit féltem, hogy lesz-e elég sikerélménye a második nap végére, és ugyanolyan, vagy nagyobb örömmel fog-e rajzolni továbbra is, vagy letöri az önbizalmát a tanfolyam, és elveszi tőle a rajzolás örömét.

Nem akartam, hogy kényszer legyen számára a második nap.

Ezúton is nagyon hálás vagyok Katának, hogy lehetőséget adott arra, hogy mindkét nap ott üljek egy sarokban, és dolgozzam, mialatt Lorin a tanfolyamon ült, és utólag elmondhatom, roppant lelkesen és csillogó szemekkel szívta magába az újat.

Minden szünetben láttam, hogy jó döntés volt a hétvégi program.

Már a Rajz I. után azt éreztem, hogy új lendületet kapott, kereste az olyan képeket, ahol valami izgalmasat fedezhetett fel, és rajzolt és rajzolt.

Kattints Hanna képére és nézd meg a Gyermek Rajz 1. tanfolyamot!

Nem hogy nem veszítette el az önbizalmát, de még többet kapott. Imádta a tanfolyamot, a társait, és az előadót.

Az iskolában is sikere volt, bemutathatta, hogy mivel töltötte a hétvégét, megcsodálták a rajzait, elmesélte a tanult technikákat, és ettől, ha lehet, még több energiát kapott. Úgy mesélte el otthon az iskolai bemutatóját, mint valami nagyon különleges csodát.

Jöttek sorban a rajzos hétvégék, és már nem csak rajzol, de színez is.

Addig is rengeteget színezett, ipari mennyiségben nyomtattam a színezős lapokat, vettem a színes ceruzákat. Most már nem kell nyomtatni, megrajzolja magának a színezni valót. Korábban is komoly kikapcsolódás volt a művelet, de most szemmel láthatóan élvezi.

Kattints ide és nézd meg a gyermek színes ceruzás tanfolyamot!

Ez a látásmód, ez a fajta figyelem, a finom részletekre, árnyalatokra való összepontosítás azt is eredményezte, hogy a tanulásban is “stílust” váltott. Szerencsére szeret tanulni, első osztályban is, félévkor is kitűnő tanuló volt, könnyen tanul verseket.

Azonban most valahogy máshogy tanul.

Az olvasottakban felfedez olyan részleteket is, amiken korábban átsiklott. Összességében “rendezettebb” lett világa, de mégsem az a kényszeres “rend” van a fejlében.

Mivel “csak” 9 éves, nem hiszem, hogy ez tudatos lenne, főleg, hogy nem fokozatosan alakult ki, hanem a tanfolyamok után érezhető volt a változás.

A tudatosság a rajzokkal kapcsolatban érezhető. Keresi a kihívást jelentő képeket, és ha nem sikerül elsőre, akkor sem adja fel. Igaz, “kicsit” zavarja, de nekiugrik újra.

És hát én.

Az első okításokat passzív résztvevőként ültem végig. Mint írtam, Kata engedelmével félrevonulva dolgoztam, míg Lorin okult.

És láttam-hallottam a rajzosok munkáit, élményeit, sztorijait. És csak ámultam, és irigykedtem. Addig, addig, amíg eljött a nap, és egy 1 napos festős napra jelentkeztem, míg Lorin a szomszédban rajzolt.

A Balerinás napon voltam először.

Általános iskolában festettem utoljára, nem sok sikerrel.

Rajzolni még csak-csak, ha kicsit jobban figyeltem, felismerhetőek voltak a rajzaim, de a festést gyűlöltem.

Még a színek sem voltak mindig egyértelműen meghatározhatóak, nem hogy a figura. Ott ültem, és vártam a “csodát”.

Érdekes módon nem volt meg az a várt szorongás, hogy mi lesz, ha nem sikerül, vagy mit fognak szólni, milyen béna vagyok.

Timi oldja a feszültséget, nyitott mindenkire és mindenre, és ad egyfajta magabiztosságot minden résztvevőnek. Én legalábbis ezt láttam a többieken is.

A hangulat szuper volt, a balerina formálódott. És délutánra ott volt a vásznon a mű!

Komolyan nem hittem a szememnek. Hogy ezt én festettem(!) a saját kezemmel.

Örök hála Timinek, aki úgy fogja a festő palánták kezét és mozgatja az ecsetjüket, hogy hozzájuk sem ér. És olyan erőt sugároz felénk, belénk, hogy észre se vesszük, és festünk.

Felismerhető módon, élvezettel, önbizalommal, és szerencsére egyre fogyó kétellyel. Szóval imádni való volt az első alkalom. Mondhatom beszippantott az akril illata.

Azóta voltam 3 alkalommal, köztük az egy mozdulat festésen is.

Mindenhol ugyanaz az érzés, fontos vagyok, ügyes vagyok.

Semmi stressz, semmi klikkesedés. Semmi negatív. Ami mindenkinek nagyon kell.

Közhely, de én ezt a tanfolyamot receptre írnám fel.

És a szemléletet, a hangulatot, az iskolákban kötelezővé tenném. Kellenek ezek a nyugalom szigetek.

Én még otthon nem festettem, de már gyűjtöm azokat a képeket, fényképezem azokat a pillanatokat, amiket szeretnék vászonra álmodni és vinni.

Mind a 4 napon kaptam valami olyan pluszt, ami megerősít abban, hogy ez kell nekem. Minden alkalommal kaptam valami újat, amit hasznosítani lehet és kell, és minden alkalommal úgy fejeztem be a tanfolyamot, hogy feltöltődtem.

Röviden és tömören ennyit tudok így hirtelen a tapasztalataimról írni. 🙂

Köszönöm az élményeket, és a többi járulékos jóságot!

Remélem sokáig lesz élvezhető a tanfolyamok sokasága és sokszínűsége.”

Üdv,

Annamari (és Lorin)

• 11+1 gyakorlati TIPP
• Azonnal alkalmazható technikák
• Az alapoktól a portré rajzolásig
• A papír kiválasztásától a kész rajzod fotózásáig
• Többek között megtanulod a tökéletes portré 9 titkát és
• megtudod, hogy melyik a hozzád illő árnyékolási technika, valamint
• mi az a 10 végzetes hiba, amit semmiképp ne kövess el!

 

Írd be a neved, e-mail címed és legyél Te is birtokosa a Tudásnak!