Több van benned

2013.116kicsi

Rájöttem, hogy nem is vagyok olyan béna

Néhány héttel ezelőtt jobb agyféltekés rajztanfolyamon jártam. Az ok, amiért elmentem, kettős: egyrészt a kerámiafestés helyett szerettem volna egy olcsóbb, kevés eszközt igénylő, de kreatív hobbyt, ami kielégíti a kreativitás iránti igényeimet, amelyből ugye nem kevés jutott. 🙂 

De a rajzolás azonban valahogy kimaradt. Nem is voltam különösebben tehetséges benne, meg nem is nagyon vitt arrafelé az életem, hogy rajzolgassak. Szóval ez vitt arra az elhatározásra, hogy fogjam magam, és elmenjek rajzolni tanulni. Mert hát a jobb agyféltekés tanfolyamon mindenki tud fejlődni, tehát remélhetőleg én is.

Rájöttem, hogy én nem is vagyok olyan béna

Mondom a tapasztalatokat. A próbakép rajzolásánál rájöttem, hogy én nem is vagyok olyan béna ebben (ez még a tanulás előtt volt), meg is lepődtem, mert egész jól sikerült a kép. Ez már alapban megmutatott egy dolgot: nem hittem magamban. Az egóm folyton azt susogta, nem megy ez neked. De ment, juszt is.

Nem képet akartunk alkotni

Ám ahogy haladtunk előre, egyre inkább rá lett szorítva arra, hogy szembenézzek magammal. Mert elkezdtünk máshogy rajzolni. Nem képet akartunk alkotni, egy arcot vagy egy széket, csupán vonalakat, görbéket, aztán pedig tónusokat, árnyékokat adni hozzá, és így állt össze a kép.

Ehhez azonban az kellett, hogy feladjuk, amit eddig a rajzolásról eddig tanultunk vagy gondoltunk, tehát az alapvető berögződéseket. Mert hát tudjuk ugye, hogyan kell körülbelül egy széknek vagy arcnak kinéznie, vagy akár egy szemnek, és az ember keze egyből megindul, hogy a ‘minta’, az elménkben élő ‘lenyomat’ alapján rajzoljon. Ez egyfajta ideál. No, ezeket el kellett szépen elfelejteni.

Olyan, mint az önismeret fejlesztés

Eszembe is jutott, hogy ez pont olyan, mint az önismeret fejlesztés. Megfigyelsz (ott önmagadat, ebben az esetben pedig a képrészletetet), felelősséget vállalsz (bármilyen cselekedeteket is viszel végbe, a felelősség a tiéd, Te magad vagy a válasz, jelen esetben pedig a kép, amit megalkotsz), és elhagyod a kondicionált, beléd nevelt elképzeléseket és mintákat (ott a szülőktől kapott viselkedésmintákat, itt pedig azt, hogy az elméd szerint hogyan néz ki egy szék vagy egy arc). Szóval nagyon érdekes volt.

Biztos én vagyok a legügyetlenebb

Itt még örültem is magamnak. Aztán elkezdtünk alkotni, úgy igazán. És valahogy nem tudtam kikapcsolni az egómat, folyton elégedetlenkedett. Nem tetszett, amit csináltam. Folyton azon ettem magam, hogy biztos én vagyok a legügyetlenebb, nem lesz elég az idő stb..

Az elmém pedig folyton azt susogta: minek jöttél ide, miért csinálsz olyasmit, amiben nem vagy tehetséges? És bizony ezzel elég sok szenvedést okozott, ami lássuk be,nem jó dolog. Ezért azt gondoltam, csitulj már el, dolgozom, alkotok. De csak mondta és mondta, már majdnem a sírásba kergetve. Ideges lettem.

Amit csinálok, azt maximálisan (jól) igyekszem tenni

Erő kell ahhoz, hogy szembenézz azzal, amit nem tudsz, amiben nem te vagy a legjobb. Ez talán öntelten hangozhat, de maximalista lévén én ehhez nem vagyok hozzászokva, amit csinálok, azt maximálisan (jól) igyekszem tenni, és nem szoktam hátul kullogni. Viszont tudatosan szoktatom magam ahhoz, hogy szembenézzek a gyengeségeimmel.

A kerámia festésnél is volt egy pont, ahol majdnem sírtam, mert annyira nem ment (még). A rúdtánc is ilyen volt, még a fenekemet sem tudtam megemelni az első 3 órán, utána pedig már fejjel lefelé lógtam a lábammal tartva magamat, a teljes testsúlyomat.

Néha meg kell törni az egónkat

Szóval ez nehéz, de muszáj, néha meg kell törni az egónkat, és azt mondani, menni fog, mert mindent beleadok, hogy menjen, összpontosítok és jelen vagyok. És mert képes vagyok jól érezni magamat. És ilyenkor az egó hiába mondja majd, add fel, Te továbbmész az úton. 🙂

Túllendültem hát ezen és tovább dolgoztam. Néha elbizonytalanodtam, amikor mások képeire pillantottam, de tudtam, magamhoz képest kell mérjem a fejlődést. Kb. 20 éve nem rajzoltam, szóval örülnöm kell, bármit is tudok felmutatni. Jó a hegy tetejére feléri és körülnézni, de becsülni kell az odavezető utat is, minden küzdelmével és pillanatával, és megtanulni élvezni, ahogy a magunk ütemében felérünk, lábnyomokat hagyva magunk mögött. 🙂

 Pont ilyen vagyok: (..) ‘vonalon belül szeretek maradni

A másik fontos dolog, amit felfedeztem magammal kapcsolatban, az akkor bukott ki, amikor satíroznom kellett: nem mertem erősen rányomni a ceruzát, mert féltem, hogy ‘kimegyek a vonalból’. Bámultam magam elé és ráébredtem, hogy hát pont ilyen vagyok: az egyensúlyt szeretem, a békét, nem szegem meg a szabályokat, nem szeretem a konfliktusokat, mert én bizony a ‘vonalon belül szeretek maradni mindig’. Mások bőszen satíroztak, jó erősen rányomva a ceruzát, kicsit irigykedtem is, mert ez azt is jelentette, hogy ők jobban bíznak magukban, hogy nem mennek a vonalon kívülre, vagy ha mennek is, akkor abban a hiszemben, hogy úgyis helyrehozzák.

 Az élet is ilyen, nincs egyértelműen fehér vagy fekete

Végül volt még egy érdekes vetülete, amely nem igazán felismerés volt, inkább elgondolkodás. Az arcok árnyalásánál fel kellett ismernünk a különböző tónusokat, apró árnyalatkülönbségeket ahhoz, hogy végül élethű képet kapjunk. Arra gondoltam, hogy az élet is ilyen, nincs egyértelműen fehér vagy fekete, jó vagy rossz, világos vagy sötét, ezek relatív fogalmak, és mi mindannyian ezek keverékei vagyunk. Hogy egy embert (egy profilt) ‘élethűen’ megalkoss, látnod kell a tónusokat, az árnyalati különbségeket.

Megrajzoltam magamat és felismertem a ‘korlátaimat’

A rajztanfolyam végére ugyan nem tökéletesen elégedetten, de örömmel vizslattam a munkáimat. Mert valóban megdöbbentő volt a különbség az elejéhez és a végéhez képest. És noha a többiekéhez viszonyítva nem éreztem túl jónak a sajátomat (önbizalom 🙂 ), mégis tudtam, hogy a 3 nap alatt sokkal többet kaptam annál, minthogy szépen megrajzoltam két nehéz portrét és egy szemet. 🙂

Megrajzoltam magamat és felismertem a ‘korlátaimat’, amelyek kiradírozásán (és a vonalakon túl való gondolkodáson – thinking out of the box) továbbra is minden nap dolgozni fogok. 🙂

Makai Rita – 2013-11-29.

Fejlesztenéd, frissítenéd rajztudásod?

INGYENES Online rajztanfolyam!

  • 11+1 gyakorlati TIPP
  • Azonnal alkalmazható technikák
  • Az alapoktól a portré rajzolásig
  • A papír kiválasztásától a kész rajzod fotózásáig
  • Többek között megtanulod a tökéletes portré 9 titkát és
  • megtudod, hogy melyik a hozzád illő árnyékolási technika, valamint
  • mi az a 10 végzetes hiba, amit semmiképp ne kövess el!
Iratkozz fel most és tanuld meg a technikákat!

 

Írd be a neved, e-mail címed és legyél Te is birtokosa a Tudásnak!

Iratkozz fel MOST INGYENES Online RAJZTIPPjeinkre!

Írd be a neved, e-mail címed és hamarosan érkeznek is az első tippek!

Kattints és iratkozz fel most!”

 

Remélem érdekesnek találtad a cikket és tudtam segíteni a fejlődésedben! Ha további kérdésed lenne a témával kapcsolatban, vedd fel velünk a kapcsolatot és mi segítünk Neked! Hasznosnak találtad cikkünket? Oszd meg másokkal is, a közösségi oldalon!

NE MENJ EL ÜRES KÉZZEL!

Akár 4 online tanfolyamra is regisztrálhatsz most 100% ingyen!

Válassz a tanfolyam képére kattintva!